Az elmúlt szűk 10 évben közel 100 bányavállalat megismerése, átvilágítása után és több, mint 10 konkrét bányavállalatba történt befektetés és nyereség realizálás után viszonylag széles tapasztalattal rendelkezünk, hogy valamekkora betekintést adjunk a fém kitermelő bányák fázisairól és azok befektetési lehetőségeiről.
Egy fémbánya életútja: a lelőhely felkutatásától a rekultivációig
Egy fémbánya megnyitása hosszú, sok lépcsős folyamat, és az iparági tapasztalat szerint a felfedezéstől a termelésig gyakran egy évtized vagy annál is több telik el. Minden szakasz újabb tudást hoz a lelőhelyről, és ezzel csökkenti a bizonytalanságot. A befektető számára ezért kulcskérdés, hogy egy vállalat éppen melyik fázisban tart.
- Terepi kutatás (grassroots). A cél egy fémeket rejtő terület megtalálása, a talaj megbontása nélkül. Ehhez kell a kutatási engedély és a claimek kijelölése. Az eszközök a geofizika (mágneses, szeizmikus, elektromos, radiometrikus mérés, LiDAR), ami olyan, mint egy „röntgen vagy MRI a területről”. Ide tartozik a geokémia is: talaj-, kőzet-, víz- és növényminták, vagyis egy „vérvétel a területről”. Ebben a szakaszban még nagyon alacsony a siker esélye: a megvizsgált területek túlnyomó többségéből soha nem lesz bánya.
- Korai kutatás. Itt kezdődik a beavatkozás a talajba: sekély fúrások, kis árkok, nagyobb minták. A cél kideríteni, hogy valódiak-e az első jelek, vagy csak téves riasztásról van szó. Egy-egy kiugróan jó fúrási eredmény ilyenkor erős piaci figyelmet és árfolyam-emelkedést hozhat.
- Előrehaladott kutatás. A lelőhely komoly tesztelése tonnás nagymintákkal és metallurgiai vizsgálatokkal. A cél annyi ismeret összegyűjtése, hogy becsülni lehessen a lelőhely méretét és értékét. A metallurgiai vizsgálat azt mutatja meg, hogy a fém milyen arányban és milyen költséggel nyerhető ki az ércből, mert egy gazdag, de nehezen feldolgozható érc kevesebbet érhet, mint egy szegényebb, de egyszerűen kezelhető.
- Készletbecslés és modellezés. Sűrűbb fúrásokkal feltérképezik a lelőhely alakját. Az adatok megbízhatósága alapján a készletet három kategóriába sorolják: feltételezett (Inferred), jelzett (Indicated) és kimutatott (Measured). Itt már kulcsszerepe van a minősített szakértőnek (QP, Qualified Person), aki szakmai felelősséget vállal a számokért. Kanadában ezeket az adatokat az NI 43-101 szabvány szerinti műszaki jelentésben kell közzétenni.
- Gazdaságossági vizsgálat. Ez dönti el, hogy olcsóbban lehet-e kitermelni, mint amennyit a fém ér. Három lépésből áll:
- előzetes gazdaságossági elemzés (PEA): durva számítás, megéri-e folytatni,
- előzetes megvalósíthatósági tanulmány (PFS): részletes terv,
- megvalósíthatósági tanulmány (FS): nagyon részletes terv, amely „bankképes”, ha a finanszírozóknak elég.
A tanulmányok fő mutatói között szerepel a projekt nettó jelenértéke (NPV), a belső megtérülési ráta (IRR), a kezdeti beruházási igény (CAPEX) és a működési költség (OPEX). Ezek erősen függenek a feltételezett fémártól.
- Fejlesztés. Elkészül a bányaterv, az üzem elrendezése, a meddő- és vízkezelés, valamint a bezárási terv. Ebben a szakaszban kötik meg a finanszírozást és az offtake-szerződéseket, szerzik be az engedélyeket, végül megépül a bánya. Ez a legtőkeigényesebb időszak: a beruházás nagyobb projekteknél több száz millió dollár is lehet, és a csúszások, költségtúllépések jelentős kockázatot jelentenek.
- Termelés. Kitermelés, feldolgozás és értékesítés. Ez az első szakasz, ahol a cégnek bevétele és pénzárama van. A vállalat ettől kezdve már termelési adatok, költségek és nyereség alapján értékelhető, nem csak a lelőhely lehetőségei alapján.
- Bezárás és rekultiváció. A bánya leállítása, a terület helyreállítása és utólagos megfigyelése. A felelős bányászat része, hogy a bezárás költségeit már a tervezéskor számba veszik, és erre pénzügyi biztosítékot is képeznek.
A kulcsképlet: készlet (resource) + gazdaságossági értékelés a PFS vagy FS tanulmányban = kitermelhető készlet (reserve). A gazdaságossági értékelés az úgynevezett módosító tényezőket veszi figyelembe: bányászati, feldolgozási, metallurgiai, gazdasági, piaci, jogi, környezeti, infrastrukturális, társadalmi és kormányzati szempontokat. A kitermelhető készletnek két foka van: valószínű (Probable) és bizonyított (Proven).
A szakaszok szereplői: prospektor, kutató (explorer), fejlesztő (developer), végül termelő (producer, operator). A geológiai ismeret és a bizonyosság minden szakasszal nő.
Mit jelent ez a befektetőnek? Pierre Lassonde, a Franco-Nevada társalapítója szerint egy bányavállalat piaci értéke jellegzetes görbét ír le az életút során. A felfedezés körül spekulatív csúcs alakul ki, majd a hosszú vizsgálati és engedélyezési időszakban az árfolyam gyakran visszaesik: ez az „árva időszak”. Az építés és a termelés indulása körül jön az újabb felértékelődés. A korai fázis a legnagyobb hozamot ígéri, de itt a legnagyobb a kockázat is, ezért fontos a diverzifikáció és a vállalat fázisának pontos ismerete.
Forrás: Andreas Luksch (realations GmbH), a CIM (Canadian Institute of Mining, Metallurgy and Petroleum) definíciós szabványa alapján. Az ausztrál JORC Code hasonló. A Lassonde-görbe Pierre Lassonde nevéhez fűződik. Tájékoztató jellegű anyag, nem minősül befektetési tanácsadásnak.